Nagy Szilárd

Egy fél évet töltöttem az Erasmus+ mobilitás keretében a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen, amely Gödöllőn található. Másodéves vagyok agrármérnöki szakon, és ez az időszak a második évem első felét ölelte fel. Az utazást saját autómmal kezdtem szeptember elején, és vonattal tértem haza január 22-én. Az utazás simán ment, azért autóval utaztam, mert egy fél évre sok dolog kell, ruháktól elkezdve edényekig, és vonattal nem lehetett volna megoldani, hogy ennyi dolgot egyszerre elszállítsak.

A megérkezés is simán ment, az ottani kollégiumban volt a szállásom, ami előre le volt egyeztetve az ottaniakkal. Megkaptam a szobám és berendezkedhettem. A szobatársam, Sanyi, egy szintén másodéves hallgató a gépészmérnökin, az egyik legrendesebb és legsegítőkészebb ember volt. Majd ezek után mehettem a tanulmányi osztályra az órarendem összeállításáért. Az első pár nap még nem állt össze rendesen az órarend, úgyhogy nem hétfőn, hanem szerdán kezdtem meg a rendes oktatást, de ez nem jelentett problémát. Mind a gyakorlati, mind az elméleti órák nagy része érdekes volt, ugyebár az érdekességet fokozta az új környezet és az új emberek is.

Kedvenc óráim közé a precíziós gazdálkodás műszaki alapjai tartozott, amely keretében már első alkalommal drónokról volt szó, meglehetősen érdekes és naprakész információkat kaptunk. A tanáron látszott, hogy érti és szereti, amit csinál és minél több mindent át szeretne adni. Különböző cégektől hívott meg mérnököket, hogy beszéljenek a saját szakterületeikről, így még érdekesebbé téve az órákat. Az vizsgára egy bemutatót kellett készíteni, ami ebbe a témakörbe tartozik és be is kellett mutatni az osztály és a tanárúr előtt, ezt is jó ötletnek tartom, láthattam az osztálytársak véleményét és megközelítését a témában. Hasonló tantárgy volt a mezőgazdaság termelés gépei, ahol az alapoktól elkezdve, mint például a csavarok egészen az automata etető rendszerekig mindenről volt szó és bár azt ígérték az elején, hogy gyakorlaton megnézünk minden féle gépet közelről, de sajnos erre nem került sor, végig a tanteremben voltunk. A másik kedvenc órám a földművelés és földhasználat volt, ami tartalmazta a gyomfelismerés gyakorlati vizsgát már októberben, amit az nehezített, hogy ott az udvaron kellett felismerni a növényeket, amit rendszeresen kaszáltak. Meg volt még a gyommagfelismerés decemberben, abban az volt a nehéz, hogy egy-egy mag között volt, hogy egy árnyalati különbség volt, de azért sikerültek ezek a vizsgák. Ezek nem épp a legjobb részi voltak a tantárgynak, hanem sokkal inkább a vetésforgó tervezés és a mezőgazdasági munkák sorrendje és ideje volt az érdekes, látszott a tanáron, hogy neki már a kisujjában vannak ezek a dolgok és nem csak egyetemi tanárként foglalkozik a témában, hanem gyakorlatban is sokszor alkalmazza. Volt még vállalkozási ismeretek óra is, ami egy olyan épületben volt, ahol egy múzeum is működik, nem volt nehéz tantárgy, rendes volt a tanár, ami furcsa volt, hogy az osztály nagy része végzős diákokból állt. A bevezetés az agráriumba tantárgy nagyrész arról szólt, hogy különböző gazdaságokra látogattunk el és megnézhettük munka közben a dolgozó gépeket, mint például a napraforgó betakarítását. A munkavédelem és ergonómia órán voltunk a legtöbben, nagyjából 300 diák. Nyilván hasznos dolgokról volt szó, de valamiért rendkívül unalmasak voltak az órák, ráadásul még elég késői órában is volt, úgyhogy volt december fele, amikor már teljesen besötétedett mire az óra elkezdődött. A takarmányozás és az állattan órákkal volt óraütközésem, ezért csak az egyik óra előadásain tudtam részt venni. De a gyakorlatokkal nem volt probléma. A takarmányozás gyakorlatok inkább hasonlítottak egy előadáshoz, mint gyakorlati órához, annyi extra volt, hogy elvégeztünk pár számítást is. Az állattan gyakorlat viszont annál gyakorlatiasabb volt, sokszor használtunk mikroszkópót különböző metszeteket, laposférgeket, fonálférgeket majd később ízeltlábúakat vizsgálva. És végül a mezőgazdasági jog és közigazgatás, ami néha érdekes néha pedig unalmas volt, témától függően. A vizsgára viszont nagyon pontosan kellett tudni minden apró részletet, de a jog erről is szól.

Az elején még problémát jelentett a tantermek megtalálása, ebben többször is segítségre szorultam, volt, amikor a szobatársam és volt, mikor a kapus igazított útba. Kellett egy hét, hogy megszokjam, mi hol van, mikor melyik épületbe kell menni és mennyi idő kell míg oda érek.

Az étkezést nem volt nehéz megoldani, a kollégiumban már a földszinten volt egy lehetőség, ahol minden nap friss ételeket készítettek és 8-10 féléből lehetett válogatni. Ezen kívül volt még az Amenza, ahol szintén hasonló volt a helyzet, csak voltak napi menük meg jóval nagyobb választék és a Campus bistró, ahol 3 menüből lehetett választani. Volt egy kisüzlet a kollégiumba is, egy Coop az egyetem mellett kb 5perc sétára, de van egy bevásárló központ is Gödöllőn, ahol minden nagyáruház megtalálható csak az 2 óra séta volt oda-vissza, ezt általában egy héten egyszer látogattam és egy nagyobb bevásárlást csináltam.

A szabadidőmet is aktívan töltöttem. Szerdánként a Sigmába, az egyetem területén voltak bulik, ami remek alkalmat adott a kikapcsolódásra és az emberek megismerésére. Hétvégente pedig Budapestre utaztam barátaimmal, hogy felfedezzük a város szórakozási lehetőségeit, ilyenkor álltalában 4 óra után induló vonatokkal tudtam visszatérni Gödöllőre. Ezek mellett meg néhány gépész hallgatóval annyira jóba lettünk, hogy meghívtak magukhoz hétvégére, úgyhogy Kiskörösre utaztam velük. Aki vendégül látott, szintén Sanyi volt. Ők szőlővel foglalkoznak, körbevezetett a telepükön is, megmutatta a gépeket, mit mikor és mire használnak. Másnap meg motorozni mentünk, ami nagyon jól telt, jó élmény volt és nyilván bulizni is voltunk.

Az Erasmus+ mobilitásom nemcsak a szakmai fejlődésemet szolgálta, hanem személyes élményekkel is gazdagított. Ajánlani tudom mindenkinek, az élményért és az új tapasztalásokért szerintem megéri.