Gombos Lóránt

Gombos Lóránt vagyok, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Tanulmányi Központ harmadéves erdőmérnök hallgatója. Második tanévem folyamán egy tanulmányi kirándulás keretein belül lehetőségem nyílt megtekinteni a Soproni Egyetemet, illetve ottani hallgatókkal kapcsolatot teremteni, akik felvetették egy Erasmus+ mobilitás gondolatát. Már az első tanéven felkeltette érdeklődésemet egy külföldi mobilitás ötlete, de ekkor az egyetemnek még nem volt szerződése külföldön erdőmérnök szakkal. A pályázat kiírását követően, egy évfolyamtársam győzködésére és külföldi oktató hathatós segítsége által létrejött a szerződés a Soproni Egyetemmel, így a pályázat leadását és elfogadását követően Sopronban tölthettem a harmadév első félévét.

A szállás foglalás már a nyár folyamán megtörtént, ugyanis a Soproni Egyetem minden Erasmus+ hallgatónak biztosít helyet a kollégiumban. A kiutazás szeptember 2-án történt, vonattal érkeztünk Győrbe, majd onnan átszállással Sopronba mentünk, ahol a vonatállomás előtt már vártak ottani diákok, akik segítettek eljutni a kollégiumba. A szoba, amiben elhelyeztek, jól felszerelt volt, bár eredetileg két fősre lett tervezve, hárman is kényelmesen elfértünk.

Szeptember 5-én megkezdődött az oktatás, természetesen hatalmas fejetlenséggel részünkről. A mobilitás első néhány hete nagyrészt azzal telt, hogy megfelelően berendezkedjünk, megismerkedjünk a várossal, illetve az egyetem működésével. Szerencsére a diákok, a tanulmányi osztály alkalmazottai és a tanárok is megértőek voltak a helyzetünkkel kapcsolatban, mind a maguk módján segítettek nekünk alkalmazkodni a kintléthez. Az általunk felvett tárgyak (melyek mindegyikét el tudtuk itthon ismertetni) másod-, harmad- és negyedévről vannak, ennek okán több évfolyammal is hallgattunk órákat. Ez több hátránnyal is járt, mint például, hogy a különböző óráknak rendszeresen volt ütközése, illetve, hogy több tárgyat is hallgatnunk kellett egyszerre, amik az adott félévek „fő” tantárgyai lennének, ezáltal különösen megnehezítve a tanulmányainkat. Tudni érdemes, hogy Sopronban az erdőmérnök képzés osztatlan, 5 éves melynek végén a hallgatók mesteri diplomát kapnak, maga a képzés pedig több mint 200 éves múlttal rendelkezik. Ez megalapozta az oktatás minőségét és teret adott annak, hogy egyes tárgyakat/témaköröket magasabb szinten tanuljunk, mint itthon. Bár az első 5 hét folyamán lehetőségünk lett volna könnyíteni a tantárgy felhozatalon, de mi ragaszkodtunk az elképzeléseinkhez, amiket több, kevesebb (inkább több) sikerrel teljesítettünk.

Az épületek jól felszereltek, a laborokban minden szükséges eszköz megtalálható volt. Az egyetem többek közt rendelkezik egy modern műhellyel a faipari oktatás céljából, egy több mint százéves, tizenhét hektáron elterülő botanikus kerttel (melyben több védett növény és madár faj is él), illetve több terepi kiszállás céljából alkalmazott busszal is. Egyes épületek modernek, modern felszereléssel, mások régebbi építésűek, még régebbi Selmecbányáról áthozott bútorzattal. A modern mikroszkópok és az 50-100 éves preparátumok egy sajátos harmóniát teremtenek. Az egyetem területén található egy kisebb sportcsarnok, de akinek az nem felel meg, az befizethet egy diákbérletbe, mellyel lehetőség nyílik konditermek és a város uszodájának a használatára is. Szintén egyetemi területen van még a Nyugat étterem is, ahol viszonylag baráti áron tud napi menüt beszerezni az éhes diák.

Sopron városa szerintem pont megfelelő méretű, elég nagy ahhoz, hogy a modern civilizáció összes szükséges vívmányát megtaláld, és elég kicsi ahhoz, hogy akárhova el tudj jutni gyalog. Abban az esetben, ha valakinek nem tetszik a gyaloglás, igénybe veheti a város jól kiépített tömegközlekedési rendszerét (mely rendszeres buszjáratokból áll), de szerintem ez mindenképpen kár lenne, hiszen Sopron belvárosa (különösen a várkerület) nagyon szép, tele régi, de karbantartott épületekkel és templomokkal, de a belvárostól messzebb sétálva is talál az ember öreg kúriákat. Természetesen a diákélet nélkülözhetetlen részét képező kocsmákból, bárokból, heti bulikból és diszkókból is van bőven.

Az előzőekben említve volt Selmecbánya, ugyanis a Soproni Egyetem jogelődje a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia az, ahol a magyar erdőmérnök oktatás megkezdődött. De nem csak a szakot mentették át, amikor Selmecbánya az első világháború után elkerült Magyarországtól, az ottani hagyományokat is hozták magukkal. A hagyományok alapja a bajtársiasság, ugyanis az eredetileg csak bányász képzésen már rájöttek a hallgatók, hogy egy ilyen veszélyes munkakörben csak összetartás útján lehet érvényesülni. Ez lett később átültetve az erdőmérnöki szakra is. Első lépésben a beavatással foglalkoznak az újdonsült elsőévesek, ez az első félév nagy részét felemészti. Annak érdekében, hogy az elsőévesek „megkeresztelkedjenek” bizonyítaniuk kell, hogy be tudnak illeszkedni, úgynevezett tanszékekre kell járni, ahol is megismerkednek a hagyományokkal és az egyetem történetével, mely a későbbiekben egy vizsga formájában vissza is lesz kérdezve. A tanszékek teret adnak mások megismerésének és a közösség építésnek. Ha ezen a megpróbáltatáson az illető túl tudja „küzdeni” magát és sikeresen választ egy keresztapát és egy keresztanyát, akkor kerül valójában bele a hagyományokba. A keresztszülők egy fajta mentor szerepet töltenek majd be, segítik az un. „balek”-et a tanulmányai átvészelésében és felkészítik arra, hogy majd ő is át tudja venni a stafétát. A hagyományok, egy olyan utánozhatatlan, maradandó közösségi élményt teremtenek, melyet nehéz szavakkal leírni, igazán csak átélni lehet.

Végeredményében én nem bántam meg, hogy kiutaztam Sopronba, aki valami újat, mást akar látni, az bátran vágjon bele az Erasmus+ programba, ne rettentsen el a papírmunka, az ismeretlen táj, emberek, egy ilyen mobilitás alkalmával biztosan életre szóló élményeket fogsz szerezni.