Szőcs Antal

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Tanulmányi Központ harmadéves erdőmérnök hallgatója vagyok. Már első év második félévében szerettem volna megpályázni egy Erasmus+ mobilitást, mivel régóta érdekelt már, hogy milyen lehet a külföldi oktatás és milyen lehet külföldön tanulni, valamint élni. Akkor sajnos nem jártam sikerrel, lévén, hogy az egyetemnek nem volt szerződése más egyetemekkel ezen a szakon. Viszont másodév második félévében sikerült az egyetemnek megkötni a Soproni Egyetemmel egy Erasmus+ mobilitási szerződést, melynek kereteiben a harmadév első félévét kint tölthettem Sopronban.

Számomra meglehetősen pozitív visszajelzés volt az egyetem részéről, hogy nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy én és két másik szaktársam kiutazhassunk egy fél évre tanulni, megismerni az ottani diákhagyományokat és megtapasztalni az ottani oktatási rendszert.

Szeptember 2-án indultunk Segesvárról, egy 16 órás út előtt álltunk, győri átszállással együtt. Megérkeztünk Sopronba, kellemes meglepetésként ért, amikor megláttunk két negyedéves hallgatót, akik kijöttek értünk a vonatállomásra és segítettek elvinni a csomagokat a kollégiumhoz. Még az első nap tettünk egy kört a városban, hogy később tudjuk mit és hol is találunk.

Szeptember 5-én kezdődött az oktatás, amit már nagyon izgatottan vártunk. A tanulmányi osztály kifejezetten segítőkészen állt hozzánk. Segítettek felvenni a tárgyakat és összeállítani az órarendünket. Mivel Erasmus hallgatókként voltunk kint, viszont magyar anyanyelvűek voltunk, ezért az ottani másod-, harmad-, és negyedéves hallgatókkal jártunk együtt órákra. Az oktatók részéről ismét a megértés, a segítőkészség és a nyitottság tükröződött vissza, példaképpen az Erdészeti vízgazdálkodás és vízépítés tárgyból amennyiben nem sikerült időben leadni a beadandó feladatot, akkor sem problémaként fogták fel, inkább a segítségünkre voltak.

Az oktatás tulajdonképpen nagyon magas színvonalú, nem meglepő módon, hiszen 1809-től folyik erdész képzés az intézmény keretein belül. Így nem is mondhatnám könnyűnek, lévén, hogy 5 éves osztatlan képzésről van szó, amely végén mester szintű diplomát kapnak a hallgatók, míg itthon alapképzésen tanuljuk az adott tárgyakat.

Másrészről, számomra figyelemfelkeltőek voltak az interaktív laboratóriumi gyakorlatok, ahol különböző rovarokkal, erdészeti kórokozókkal, vagy éppen az autocad rejtelmeivel ismerkedhettünk meg.

2022-ben első alkalommal került megrendezésre a SEN (Soproni Egyetemi Napok), szeptember 15-16-án, amelynek célja a diákok szocializálódásának és kikapcsolódásának elérése volt. Ennek keretein belül is megismerkedhettem rengeteg új emberrel. A SEN-t egy kisebb fesztiválnak lehet elképzelni, ahol az egyetem hallgatói, valamint külsősök is részt vehettek koncerteken, sport bajnokságokon és sok más foglalkozáson. 

Szeptember elején kezdődött a tanszékezési időszak, melynek célja, hogy a fölsőbb éves, már ott élő és tanuló hallgatók bevezessék az egyetemi életbe az első éveseket, megismertessék az egyetem és a diákhagyományok történetét, Sopron és Selmecbánya történelmét, valamint kapcsolatokat és barátságokat alakítsanak ki. Ami tulajdonképpen abban nyilvánul meg, hogy különböző foglalkozásokat tartanak, hogy a fiatalabb diákok ismerkedjenek meg egymással és a nagyobb éves egyetemi hallgatókkal. A fölsőbb éves diákok, úgymond felelősséget vállalnak az újoncokért, tekintettel, hogy még nem igazán tudták megtapasztalni a saját határaikat. Így, ha épp tananyagra volt szükség, bármikor számíthattunk rájuk, nem beszélve, ha elakadtunk egy vagy több feladattal. Emellett megismertették az egyetem hagyományait, mint például a keresztelkedést, sörfutást és még sok mást.

A keresztelkedéshez például szükséges volt összegyűjteni 13 pecsétet különböző tanszékekről. 7 pecsét kellett az erdős tanszékről, 1 a fás tanszékről, 1 a KTK-s tanszékről, valamint 3 pecsét a Nóta Estekről, emellett 3 arról a tanszékről kellett legyen, amelyen szerettem volna keresztelkedni (ami nekem a Boroltó Baráti Társaság volt). Amint kigyűlt a 13 pecsét, volt egy feladatkiadós tanszék, amelyen különböző balek feladatokat kaptunk, amelyek segítettek a kreativitásunk fejlesztésében. Mint például az egyik itthoni szaktársammal egy Kauflandos Grill bódét kellett nyitnunk Sopronban minimum 2 órára.

Miután sikeresen végrehajtottuk a nekünk kijelölt balekfeladatokat és lejárt a CÉCÓ is, minden pogány kellett felkérjen magának 2 Firmát (egy firma keresztanyát és egy firma keresztapát). Mindezek után számot kellett adjunk a félév folyamán elsajátított tudásunkról egy Balek ZH keretén belül, melynek a beugró feladata a szakhimnuszok A-Z-ig, pontról vesszőre való pontos leírása volt. Miután sikeresen teljesítettük a Balek ZH-t is és elfogadták a felkéréseket a Firmáink, volt a balekkeresztelő szakestély, melynek keretein belül diákhagyományok által megkereszteltek és a Firmáink egy Aliast (keresztnevet) adtak. Ezután jött a balekbál, ami az első évesek tiszteletére szerveződik, mint egy amolyan gólyabál.

Nyilván az ott töltött fél évem során volt lehetőségem ellátogatni Budapestre is, ahol meglátogattam a Terror házát is, amely nagy benyomást tett rám. Ezen túl a Hősök terét, a Puskás Arénát, a Budai Várat és az Országházat is volt alkalmam meglátogatni. Budapesten kívül volt alkalmam kipróbálni magam, mint szőlő szüretelő. Ellátogattam a Páneurópai piknik emlékhelyre, valamint körbejártam Sopron valamennyi környező települését.

Összességében nagyon örülök, hogy részt vehettem az Erasmus+ által szervezett tömör és intenzív féléven. Nagyon jó volt megismerni azt a sok új embert, akikkel még a jövőben együtt is dolgozhatok. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy amennyiben lehetősége nyílik rá, mindenféleképpen próbálja megpályázni és élje meg a lehető legjobban, a lehető legtöbb dologban vegyen részt.