Jakab Alpár

Jakab Alpár vagyok a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi tanulmányi központjának III. éves hallgatója az Erdőmérnöki szakon. Előző évi tanulmányaim során szerencsém volt részt venni egy tanvadászaton Sopronban, ennek köszönhetően jártam először a Soproni Egyetemen, ami már akkor jó benyomást keltett. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy miért ne tanulhatnék itt az Erasmus+ program keretén belül. Ettől a pillanattól kezdve elkezdtem érdeklődni az Erasmus+ program felől. Beszéltem erről évfolyamtársaimmal is és időközben még két másik hallgatónak is kedve támadt pályázni. Izgalommal vártuk a pályázati kiírást, és amint lehetőség nyílt rá, pályáztunk is.

A III. évet már a Soproni Egyetemen kezdtük. Vonattal utaztunk Sopronba, amikor megérkeztünk, ottani egyetemista barátaink már vártak az állomáson, ők vittek el szállásunkhoz, az egyetem kollégiumához, és vezettek körbe az egyetemen. Az egyetem helyet biztosít minden külföldi hallgatónak, ezt már előre, a nyár folyamán le is foglaltuk. Hárman laktunk egy szobában, a szoba felszereltsége véleményem szerint rendben volt, attól eltekintve, hogy egy két személyre tervezett szobát rendeztek be hármunknak.

Azt tudni kell, hogy Sopronban osztatlan az erdőmérnökképzés, ami azt jelenti, hogy az öt éves képzés elvégzésével mester diplomát szerezhetsz. Ezzel szemben itthon négy év az alap és két év a mesterképzés, de szerencsére így is sikerült összeválogatni jó pár tárgyat, amit lehallgathattam. Vendéghallgatóként bármely évfolyamból vehettem fel tárgyakat, én személy szerint másod-, harmad- és negyedéves tárgyakat is vettem fel a magyar nyelvű képzésen, amelyeket itt fel is sorolok: Erdészeti növénykórtan, Erdészeti rovartan, Erdészeti utak tervezése, Erdészeti vízgazdálkodás és vízépítés, Információ keresés és közlés, Talajvédelem, Vadgazdálkodástan. Ennek a hátránya az volt, hogy voltak ütközések a tárgyak közt, így minden tárgy minden órájára nem tudtam bejárni, de szerencsére az oktatók megértőek voltak, így ebből különösebb problémám nem adódott. Erasmusos hallgatóként a félév elején még néhány hétig megtehettem volna, hogy leadok a tárgyakból, ha nem tetszik valamelyik, esetleg felvenni valami mást, de én igyekeztem a tervhez tartani magam, amit most már elmondhatok, hogy sikerült is. Ennek köszönhetően rengeteg emberrel hallgattam közös tárgyat, ami nagyon sokat segített az új kapcsolatok kialakításában. Az elején még nehezen találtam az előadások és gyakorlatok helyszíneit ezért volt, hogy felesleges köröket mentem az épületek közt, de aztán hamar belejöttem.

 Ha már az épületeknél tartunk, az egyetem épületei között vannak modernebb és jobban felszereltek is, de nekem mégis a régebbiek tetszettek, mert volt egy sajátos hangulatuk, néhány teremben még a Selmecbányáról hozott padokat és bútorokat használják. A laborok eléggé felszereltek, például az erdővédelem gyakorlóban és a herbáriumban rengeteg preparátum és préselvény van, ami nagyon sokat segít a tanulásban.  A mozogni, sportolni vágyó hallgatók diákbarát áron vehették igénybe a város uszodáját és egy konditermet, vagy az egyetem sportcsarnokát, valamint az egyetem egyik épületében rendszeresen ökölvívó edzéseket tartott a Fehér Sasok Sportegyesület, amiken én is részt vettem, ugyancsak hallgatóbarát áron. A 100 éves és 17 hektáros botanikus kert nem csak a növényeket kedvelő vagy növénytani ismereteit bővíteni kívánó hallgatók számára előnyös, a látványa is kellemes képet nyújt.

Ha már a látványosságoknál tartunk, Sopron és környéke ebben sem szegénykedik, csak a központban rengeteg látnivaló van, mint például a Tűztorony, Kecske-templom, Orsolya-tér, Szentháromság-szobor, Várfalsétány, Lábas ház, Mária szobor és még sok más. A központ és amúgy Sopron utcaképe számomra nagyon tetszett. Személy szerint azt is szerettem, hogy nagyjából minden közel volt az egyetemhez, majdnem mindenhova gyalog mentem. A város környékén erdők és számos kilátó is van, ezeket is meglátogattuk, amikor időnk engedte. Nagycenken pedig a Széchenyi kastély, a több mint 2,5 km hosszú hársfasétánnyal.

Szórakozási lehetőség bőven akad a városban: bárok, pubok, klubok, keddi egyetemi bulik és szeptemberben első alkalommal megrendezték a Soproni Egyetemi Napokat is.

Amiről még oldalakat tudnék írni, azok a Selmeci hagyományok, amelyet a hallgatók nagy része megél. Szándékosan nem használtam az ápol, esetleg az őriz szavakat, mert itt igen is élnek ezek a hagyományok. Egy kívülálló számára ez nehezen érthető meg, én is bevallom az elején csak pislogtam, amikor ezekről először hallottam. De volt szerencsém nekem is megélni ezeket és biztosan állítom, hogy kár lett volna kihagyni. Megpróbálom a lehetetlent és röviden összefoglalom. Először is felvetődik a kérdés, hogy miért Selmeci hagyományok? Azért, mert a Soproni Egyetem jogelődje a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia, ahonnan a hallgatók magukkal hozták hagyományaikat Sopronba. De miről is szólnak ezek a hagyományok? Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor a bajtársiasság jutna eszembe, de ennél is többről van szó. Az első éves hallgatók rendszerint felsőbb éves hallgatók által szervezett „mentorprogramba” csatlakoznak, ami megkönnyíti, hogy megismerjék egymást, a felsőbb éveseket, az egyetem történelmét és hagyományait, de egyben szigorúan számon is kéri azt. A felsőbb évesek tanszékeket tartanak és feladatokat adnak az elsősöknek kilenc héten keresztül, eközben kialakul egy csapatszellem a hallgatók között. A tanszékeken szó esik sok más mellett az egyetem történetéről, Selmecbánya és Sopron történetéről, a selmeci diákéletről, nótákról, egyenruhákról, szakestélyekről, valétálásról és az egyetemen végzett kiemelkedő személyiségekről is. De nem csupán tudást, viselkedésmintákat is el kell sajátítania annak, aki részese szeretne lenni a Selmeci hagyományoknak. Nekem személy szerint ez nagyban megkönnyítette a közösségbe való beilleszkedést, az ismerkedést és rengeteg élménnyel gazdagodtam ez által.

Mindenkinek, aki nyitott az új dolgokra, van benne kalandvágy, esetleg kíváncsiság, kimozdulna a komfortzónából, annak ajánlom az Erasmus+ programot. Van vele papírmunka, és igényel plusz fáradozásokat, de szerintem úgy is megéri.